0. óra.
Már-már világutazóhoz illő stílussal dobáltam be gatyáimat a bőröndbe, ami visszafelé mindig meglepően könnyebb, mint amikor hozom (egészen egyszerűen képtelen vagyok annyi túró rudit vinni, hogy megüssem a 23 kg-os határt) Ferihegyen a Deltások már régi ismerősként üdvözöltek, gyors búcsú szeretteimtől, majd elindultam a becsekkoláshoz. A kézipoggyászom egyből megbukott, mert valamilyen oknál fogva az ajándék Pirosarany a közbiztonságra veszélyt jelent, ezért Béla vámőr elegáns mozdulattal a kukába pöckölte, amelybe lopva belenéztem és nyugodtan konstatáltam, hogy nem én vagyok az egyetlen félőrült aki a magyar konyha eme gyöngyszemeit magával akarta vinni. Gulyáskrémeken, Pirosaranyon kívül csak egy árva Szentkirályi ásványvíz volt benne.
2. óra
A becsekkolás után jön a szomorú két óra, amikor a tranzitban ücsörögve azon gondolkozol, hogy legközelebb legalább egy hónapra kellene jönni. A gép is előkerül , le is huppanok az ülésbe, hogy lélekben felkészüljek a 9 óra 45 perces repülőútra (mivel a Föld forgásával szemben repülünk ezért több majdnem három órával mint az ideút, csak hogy ma is tanuljunk valamit). A gép meglepően valami upgradelt verzió volt, mert minden székhez külön érintőképernyő tartozott, ami átvette az előzőleg ülésbe szerelt szerencsétlen gombok szerepét. Tehát teljesen személyre szabottan választhattál filmek, sorozatok, játékok, zenék, repülési adatok közül. Így bele is vetettem magam a sorozatokba (Fringe, MadMen, Dexter, CSI) filmekbe (Ghostwriter, Eli's book, Clash of Titans (ez utóbbi meglepően szar volt)), hülyére játszottam magam Bejeweled-el, és megpróbáltam pókerezni is. Kicsit furcsáltam, hogy milyen lassan tölti be a játékosokat, mert már jóideje egyedül szomorkodott virtuális karakterem egy virtuális pókerasztalnál, amikor belémhasított a felismerés, hogy ez egy online pókerterem ahol a többi utassal lehetne játszani. Rajtam kívűl persze senki nem akart pókerezni a gépen, szóval inkább meghallgattam az új Alice in Chains albumot. Így észrevétlenül elszállt a 1o óra, és kigyulladt a "kérjük kapcsolja be az övet' lámpa és felkészültünk a landolásra.
12. óra
Bőven volt időm az átszállásig, majdnem 5 órám, és meglepő fordulat volt, mert a magyarországi gépet legalább 6 vámőr várta ( a tavalyi 1 helyett), szóval rekordidő alatt bejutottam, mondjuk kicsit meglepett, hogy a tavalyi (egy hónapja lejárt) vízumom papírjait is elkérték, de rajtam nem múlik felmutattam azt is. Megérkeztek bőröndjeim is, szóval csak át kellett húznom a belföldi járatokhoz, és újra becsekkolni a tranzitba. Itt vettem némi kaját, és vártam hogy kiírják a syracusi gépe melyik kaputól indul.
14.óra
Egy kis piros felirat jelenik meg a gépem mellett, szinte fel sem akarom ismerni a szót:CANCELED (és nem azért mert egy L :-)) persze azért nem pánikolok, ez még ugye biztos nem a végleges kiírás, biztos a kaput keresik, vagy a lead engineerek bújkálnak:-).
15. óra
kiderül, tényleg törölték a járatot, ma már nem megyek innen sehova. Odavonszolom magam a Delta pulthoz álló sorba, hogy mondják meg, mit tegyek.
16. óra
ugyanott állok, kezd medveszagom lenni és már nem őszinte a mosolyom.
17 óra körül
Végre a pulthoz jutok, ahol a recepciós csak annyit mond, felesleges volt sorba állni, mert a jegyemet automatikusan rátették a következő szabad syracusei gépre. "FINE" mondom, de az mégis mikor indul, és már nyomtatja is nekem az új jegyet, amin nem akarom felismerni a számokat és betűket: Sat 15:45 pm (tehát holnap délután háromnegyed négykor) Felajánl egy megosztott szobát a halál f@szán valami másik szerencsétlennel, de nemet intek, majd én megoldom. Két lehetőség vagy a tranzitban letolom az éjszakát Tom Hanks módjára, vagy elhagyom a biztonságos tranzitot, kicsekkolok, hátrahagyom a bőröndömet, ami a jó isten tudja hogy hol lehet és irány New York. Gabiék telefonon tartják bennem a lelket, de aztán úgy döntök kalandra fel, indulás. Kicsekkoltam, és akkor döbbentem rá, hogy amit én a JFK tranzitnak hittem valójában csak a tranzit 2-es terminálja
. 
A terminálokat ingyenes AIRTRAIN köti össze, fel is pattantam rá, hogy a Federal Circle központban szállást keressek. Ott Ranjit meglepően kedves, segít a szállásfoglalásban, majd mondja, a sofőr a haverja, itt várjam meg.
21. óra
A sofőr csak nem jön, kivánszorgok a körforgalomhoz, és felszálltam az első szálloda buszára amely begurult, és hajrá. Éjszaka van, azt sem tudom merre tartunk, de igazából már mindegy is. A hotel nincs messze a repülőtértől, valahol Queensben lehetünk. A szoba elég borsos egy éjszakára, de legalább benne van a reggeli, és délig kell kijelentkezni. Egyszer élünk, és itt már olyan sok választásom nincs, húzd le a kártyámat öreg, már csak egy zuhanyra és a vetett ágyra vágyom, New York ma kimarad (puhány vagyok, tudom:-))
nyilván mondanom sem kell, nincs baj az alvással, éjfél körül a céltól még kábé 3oo mérföldre hunyom le a szemem.
29. óra
Kipattanok az ágyból, Skype be, adok egy gyors helyzetjelentést, majd lemegyek az étterembe. reggelizni, majd összepakolok és egy reptéri busszal visszazötyögök a Terminálhoz.
33. óra
A becsekkolás is meglepően gyorsan megy, még van kb három órám a gép indulásáig, szóval jön ismét a várakozás.
36. óra
A syracusei gép egy órát késik, csak úgy viccből.
37. óra
beszálltunk, de természetesen még várakozunk egy órácsákát a kifutón, felszállásra várva, majd elindulunk gurulva.
38. óra
még mindig gurulunk, többekben felmerül a gyanú, hogy gurulva megyünk syracuse-ig (és egy pillanatra tényleg úgy túnik, hiszen komplett autópályák felett suhanunk el egy utasszállítóval), de aztán fény derül a titokra, átgurultunk egy kevésbé forgalmas részre, és onnan szálltunk fel.
4o. óra
Leszálltam, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Összetörten állok, és nézem a bőröndkiadó fémszalagot, mintha egy kicsi esély is lenne arra, hogy visszakapjam a túró rudikat. 7 órát mutat a reptéri óra, már azt sem tudom milyen nap van, milyen időzóna, de nem is számít, és akkor csodák csodájára kijön a bőröndöm, bár elsőre nem ismerem fel, mert annyi átirányítómatrica van rajta, hogy nem látszik a színe. Gabiék hál istennek itt vannak, haza is visznek. Furcsa, de elillan a fáradtság, és még egy vacsorát elköltünk együtt a Carouselben.
Tanulság az nincs, maximum annyi, hogy hallgassatok anyámra aki mindig mondta: legyen egy váltás ruhád a kézipoggyászodban:-)
-
-
29. óra
Kipattanok az ágyból, Skype be, adok egy gyors helyzetjelentést, majd lemegyek az étterembe. reggelizni, majd összepakolok és egy reptéri busszal visszazötyögök a Terminálhoz.
33. óra
A becsekkolás is meglepően gyorsan megy, még van kb három órám a gép indulásáig, szóval jön ismét a várakozás.
36. óra
A syracusei gép egy órát késik, csak úgy viccből.
37. óra
beszálltunk, de természetesen még várakozunk egy órácsákát a kifutón, felszállásra várva, majd elindulunk gurulva.
38. óra
még mindig gurulunk, többekben felmerül a gyanú, hogy gurulva megyünk syracuse-ig (és egy pillanatra tényleg úgy túnik, hiszen komplett autópályák felett suhanunk el egy utasszállítóval), de aztán fény derül a titokra, átgurultunk egy kevésbé forgalmas részre, és onnan szálltunk fel.
4o. óra
Leszálltam, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Összetörten állok, és nézem a bőröndkiadó fémszalagot, mintha egy kicsi esély is lenne arra, hogy visszakapjam a túró rudikat. 7 órát mutat a reptéri óra, már azt sem tudom milyen nap van, milyen időzóna, de nem is számít, és akkor csodák csodájára kijön a bőröndöm, bár elsőre nem ismerem fel, mert annyi átirányítómatrica van rajta, hogy nem látszik a színe. Gabiék hál istennek itt vannak, haza is visznek. Furcsa, de elillan a fáradtság, és még egy vacsorát elköltünk együtt a Carouselben.
Tanulság az nincs, maximum annyi, hogy hallgassatok anyámra aki mindig mondta: legyen egy váltás ruhád a kézipoggyászodban:-)
-
-
