majd' 1o hónapja koptatom Syracuse utcáit, lassan itt az ideje döntést hozni, hogyan tovább. Rengeteg mindent nem láttam még nyilván, és még szeretném bepótolni. Ugye aki Amerikába jön dolgozni, nyilván fel van rá készülve, hogy tényleg dolgozni jön. Ez sajnos azzal jár, hogy a szabadidőd szinte nulla. Rengeteg mindent tanultam itt, és csak most látom mennyi mindent lehetne még, hiszen ebben a szakmában nincs olyan, hogy "na akkor készen vagyunk", az alkotó nem pihen, mert mindig újabb utak, újabb rejtélyek (scientific mysteries :-D) jönnek elő. Persze most már fél kézzel kicsontozok egy egeret, lazán lefuttatok egy 16 szinü citometriát, csukott szemmel gélelektroforizálok, GFP-t termeltetek Jurkatekkel, térbeli sejtképeket analizálok fejenállva , meg hasonló mókák, de mindig van tovább. A tempó sem nagyon enged lazsálást, most kedd estéről szerda reggelre kellett kísérletet tervezni, napközben megmérni, estére kiértékelni. Ismeretlen fogalom a "majd holnap", mert megvan minden:bármilyen szinű fluoreszcens antitest? kétezer dolláros bead assay? itt van a hütőben. ha nincs, akkor rendeld meg "Overnight" kiszállítással.
Közben persze előjön a honvágy néha. Ami persze kicsit túlzás, mert gyakorlatilag félig Magyarországon élek: Reggel megnézem a Tények Délbent :-D, munkába menet Tankcsapdát hallgatok, magyar hírportálokat olvasok, én is izgultam Csikósért, hogy elhozza az immár meggyürt 48 éves Mercedest Svédországból, csirkepaprikást főzök, áprilisban elmegyek szavazni, magyarul álmodom.
Persze az időm jelentős részében magyarul beszélek a diszlokátor kollégáimmal, akikkel vállt váll vetve próbáljuk terjeszteni azt a magyar laborkultúrát, amit évek alatt tanultunk, és szoktunk meg. Hogy egy sterilfülkét úgy hagyok ott, ahogy odaültem (tisztán, sterilen), hogy nem pazarolom a vegyszert, hogy vigyázok a PCR-ra , mert tudom milyen érték. De ahogy mondani szoktuk: nem mindenkit mi csináltunk:D
Közben próbálom megfejteni hogy mi folyik otthon. Hogy hogy kerülhet egy 4o dolcsis Columbia bakancs 7o ooo forintba mire hazaér? de hagyjuk is, mert még valami politikai örvénybe kerülnék, és megfogadtam, hogy ez a blog nem lesz szintere ennek.

Beszéljünk inkább sikertörténetekről.

A dIREKT zenekar amely idén lesz 1o éves, és melynek egykoron én is oszlopos tagja voltam (hüpp), a zenekar, amely annyira karmikus volt, hogy a ritmusszekció tagjai egy napon születtek (hüpp-hüpp), valamint David egy számot is írt nekem, miután eljöttem (hüpphüpphüpp) új énekessel és új basszerossal kiegészülve debütáltak a Zappa kávéházban Március 14-én , a következő húrmorzsolás pedig április 3-án lesz a Delíriumban. A dolog pikantériáját az adja, hogy az énekesi poszton az ir Conor McSharry angolul edukál. Szóval ha tudsz menj el, és nézd meg őket. Én sajnos nem tudok, mert New Yorkban a nagykövetségen élek majd szavazati jogommal, (tudom, szar nekem) de lehet, hogy majd élőben jelentkezem a Time Squareről:-D

A postaláda újra üzemel, szóval ötleteket, kívánságokat, és a liverpooli olvasó jelentkezését örömmel várjuk. Addig Tamásnak és a debreceni klubnak küldöm az alábbi számot egy szezonindító gumiégetéshez az Alabama Thunderpussy-tól, ami joggal érdemelte ki nálam a "második leghülyébb amerikai zenekarnév" titulust( közvetlenül az Atomic Bitchwax után:-D)

Széles utat, ingyen benzint, papírrendőrt, gumifákat!