mindörökké. Persze a 250-es MZ, meg a 750-es CB kivételével. Nyár van, blogoljon a f@szom, hisz annyi út maradt még motorozatlanul, hogy egy élet is kevés lenne. De kezdjük idei szokásos nyári gurulások összefoglalójával, amely remélhetőleg rekordhosszúságú lesz video-dömpinggel fűszerezve.


Bike Blessing
A szezon általában a motorszenteléssel indul. Idén akár erre is benézhetünk, ha már új a pápa, pláne, ha motorozik, és árverezi a Harley-ját. Kérdeztem J-t is, licitál-e rá, de csak hátat fordított, miközben megcsillant a tarkóján a fordított pentagramma tetkó, berúgta a Panheadet majd visszkérdezett, hogy interesztálva vagyok-e ebben az aukcióban. I am afraid I would burst in flames at the moment when sitting on it.... szófordulattal lezártuk a pópa-choppa témát.
A szentelés jó volt, bár a szenteltvizet háromszor kellett utántölteni, akkora tömeg jelent meg és még az ég is  ránkmosolygott ezen a korai tavaszi (Syracuseban: téli) nappalon.

A 34-ik életévem, a honvágyam meg a kapzsiságom vett arra, hogy Oswego felé fordítsuk a kormányt egy májusi téli reggelen itt Upstate NY-ban. Teljesen izgatott voltam, mert egy Korn koncertet mondtam le, hogy elmenjek a fantasztikus oswego-i európai motorok találkozójára az Amerikában gyártott egyébként japán motorommal. A kapzsiságfaktort pedig a 25 dolcsiért vett sorsjegyem adta, amelyet a téli Swap meetingen vettem. Ott ugyanis elsétáltam egy gyönyörűen szunnyadó Street Glide mellett, és általában nem forgolódok telt formák után (aha), de erre a kívánatos "Win Me" feliratra megfordultam. Mivel a sorsolás a születésnapomra esett abban a városban ahol a jelenlegi motoromat vettem, ezeket égi jelnek tudván csak befizettem erre a bohóckodásra.

Szóval eljött a gyönyörű májusi szombat, amikor is felpattantunk, hogy elsőként EU motorokra csorgassuk a nyálunkat rája. Kissé késve érkeztünk dél helyett 2 órára, de ez sem volt magyarázat a parkolóban felsorakozó egy darab BMW K 16oo-ra.

Azért kacsáztunk egyet az Ontario partján,  mivel még a sorsolás odébb volt, így egy könnyed piknikkel múlattuk az időt. Mondanom sem kell most is majdnem lekéstem a bulit, és persze lóf@szt sem nyertem, szóval lógó orral a lemenő nappal melengetve hátunkat hazasprinteltünk, ahol még a Loop grillben megállva kaptam egy kétemeletes PBR tortát. (8 doboz sör, gyertyával)

Ide gyakorlatilag bemásolhatnám a tavalyi bejegyzést. Elmentünk, sört ittunk, alágyújtottunk, leégett, hazamentünk

Ez persze egy szleng kifejezés kb az "isten háta mögött"-re. Egy hét kemping a semmi közepén egy ismeretlen tó mellett, ahol kizárólag halászunk, vadászunk, gyűjtögetünk, vagy meghalunk Én is meglepődtem, amikor az egyetlen odavezető út egy kiszáradt patakmeder volt, amiben konkrétan Bumblebee-vel kellett leereszkednem. Mondjuk közben többször a gatyámba trottyoltam, bár nem magam féltettem, inkább a fényezést. (Nagyapa, jól jött volna  az LC4-es!) Hiába kérdeztem napokkal előtte D-t, hogy mégis merre van az a sokat emlegetett "East Bonfuck"? Csak nevetett. Hát ez az bazz, most már értem! Világ vége a sarkon jobbra.

Szokásommá vált mostanában, hogy hétvégente médiaszünetet tartok. Két nap se email, se fosbuk, se wifi, se youtube, se lófasz. No ezzel a hellyel tökélyre fejlesztettem ezt az "off-the-grid" hozzáállást. Tüzifagyűjtéssel kombinált fürdés a patakban reggeli előtt, horgászni valamit ebédre, ha nem sikerül, akkor vacsorára. Se tábori zuhany, se szempillaspirál, se semmi. Este beszélgetés a tábortűz körül, vagy fakultatív olvasás gyertyalfénynél. Hétfői adászünet egy hétig. Igazán kikapcsol, kisimulva, és lebarnulva érkeztem vissza.

Idén is volt Poker run, amit már nem hívhattunk poker-run-nak, mert szerencsejátékra utal a neve (tényleg? neba!) ezért idén Joker run-nak neveztük el. A szabályok nem változtak, öt kocsma, öt kártyalap, mondjuk most megfűszereztük Jolly Joker kártyákkal, amiből a kevésbé szemfüles szervezők többet raktak a kelleténél, így volt olyan versenyző akinek az öt lapjából a végén három joker volt. Nyerni itt sem nyertem semmit, életem legrosszabb leosztása volt, gyakorlatilag semmi, nuku, nyista volt a kezemben. Sebaj, hangulat azonban most is utolérhetetlen volt, íme!

Egész évben két napig voltam motor nélkül, mert megváltam Bumblebeetől, már nem bírta szegény a kapacitást, így persze mondanom sem kell pont akkora esett a legnagyobb bulink, az összevont Helmet/Memorial futam. Természetesen ha már így alakult, akkor sörrel, fürdőgatyával, sátorral, hálózsákkal, meg a mi a minibuszba befért követtem a felvonulást. Rekordtömeg, és rekordmeleg garantálta a jó hangulatot. Igazán büszkék lehettünk a VP-nkre, mert az első saját szervezése volt, remekül sikerült. Estefelé pedig párás szemekkel realizáltam, hogy a szokásos báron keresztül való pucér menetelés úgy néz ki helyi népszokássá avanzsált. 

Első utam egyike a Happy Valley Rodeo volt testvérchapterünk jóvoltából,  ahol az első díjat is megcsíptem vele a szépségversenyen. Ezután megcsíptem a frissen  megválasztott Miss Tejtermék Királynőt is (nem, nem ő van a képen), és elvittem egy fordulóra.

Volt réges rég egy JJ nevű kricsmi, ami minden motorosnak szent zarándokhelyként szolgált, aztán rejtélyes körülmények között leégett. Vezetőjére, Mary-re évente egyszer minden motoros megemlékezik a sírhelyénél. Egyszerre szívszorongató és felemelő, ahogy a mondás tartja: "Két ember van: aki megnézi a Sons of Anarchyt, és aki megéli"

A történet itt persze kétfelé vált. Erre a gurulásra Noel ugyanis kapott egy kölcsönsporit, mert a Shovelheadje dugattyúján öklömnyi lyuk tántogott a Helmet run óta. Valami gonosz szellem azonban megszállta a Sporyt, lefulladt a temetőből kifelé jövet. Persze sosem hagyunk hátra embereket, páran félreálltunk, nagy nehezen beinditottuk, bár az alapjáratot kb 3ooo-re kellett állítani, de ami ezután jött az valami természetfeletti. Lerepült a sisak, szemüveg, azt ugyan menet közben pótolták, de aztán elment a fék, a sebváltó, majd az ape hanger is kilazult. Ördög bújt belé, persze filmre vettük, bár  röhögés közben elég nehéz volt. Szóval óvatosan a kölcsönmocikkal, lehet nem tolerálják, ha a gazdin kívűl más  is tekeri a szarvukat.

Édesapám születésnapjára készült kép, amely majd hatvan év különbséggel ábrázol két 34 éves motorost. Így tisztelegtem Nagyapám előtt, aki akkoriban még 125-ös Csepellel is keményebben nyomta, mint én.

Ha úgy nézzük, hogy a motorosok a cowboyok megfelelői (bár közünk nincs a marhatenyésztéshez), akkor a kedvenc időtöltésünk a Horseshoe game, magyarul lópatkó dobálása egy acélcsőre. Persze ez így nem hangzik túl szórakoztatóan, azonban mégis az, olyannyira, hogy az Abate chapterek közötti tornája az év egyik legfontosabb eseménye. A szabályok végtelenül egyszerűek, próbáld meg a kezedben lévő lópatkókat közelebb dobni a rúdhoz, mint az ellenfél. Legtöbb pont a "ringer" azaz ha a lópatkót rácsavarod a rúdra, de a "leaner"-ért azaz "nekidöntésért" is pont jár. Vagy nem. Nem ártott volna odafigyelnem amikor elmagyarázták.

A szezon pedig a halloween partyval zárult, ahol sikerült magyar szemmel nézve  teljesen értelmezhetetlen jelmezben begurulnom Bölény2-vel a klubházhoz. Na ilyen egy kerek év! Pokoligen*!