A Marquist a craiglist-en találtam, ami az egyik legnagyobb forgalommal rendelkező hirdetési oldal. Elsőre kicsit amatőr a felülete, de aztán az ember rájön, hogy a kevesebb több. Autókereskedő hirdette, és ennek örültem, mert ugyan drágább, mintha magánszemélytől vennék, de legalább elintézik a papírmunkát ebben a bürokratikus útvesztőben. Lebeszéltünk egy próbautat. Becsussszantam a bőrülésbe, a kormányváltót D-be raktam, hömpölyögve kigurultunk a parkolóból, és már akkor nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy bár az esőerdők, a szagos müge, a lápi pöcsmög, meg tulajdonképpen az egész bioszféra elpusztításáért én leszek a felelős ezzel az autóval.......de nekem bizony kell! Egyszerűen nem hittem el milyen kezes ez az 55o centiméteres hajó, amivel bizony ezeken az utakon is csak Y-ban lehet megfordulni (three-point-turn). Lehet hogy nekem is van mit kompenzálnom? hehehe.
Aznap este nem bírtam aludni. Pénteken fel is hívtam a kereskedőt, hogy legyen, megveszem, de kipróbálnám autópályán, és elvinném egy szervízbe is. Az autópályán is jól teljesített, és a szervízben is elismerően hümmögtek, úgyhogy az üzlet megkötetett. Itt jött életem leghosszabb hétvégéje, mert az átiratást csak hétfőn lehetett elintézni. A 8%-os adó, és a 15o dolláros regisztrációs díj kicsengetése után (plusz biztosítás kb 6o dolcsi) át is vettem a rendszámomat (ami hozzám tartozik, és nem az autóhoz) Visszamentünk az autóhoz, felcsavaroztam rá és hajrá.


Örök hála Gábornak, aki fáradhatatlanul hurcolt össze vissza autótól autóig, egészen a végkifejletig, a törésmentesnek hirdetett, félig törött Buick Century-ról nem is beszélve, amit azért elvittünk egy próbaútra pár hete. Miután túltettük magunkat a macskaszőrös ülésen, ami az amerikai autók nagy sajátsága, csak ebben több volt a macsakszőr, mint a huzat-szőr, a tulaj annyit mondott, hogy azért óvatosan, mert a fék egy kicsit "sludge". Ez abban merült ki, hogy miután lenyomtam a fékpedált, kábé ugyanolyan sebességgel mentünk tovább, majd olyan párszáz méteren belül elkezdtünk lassulni, de olyan szinten, hogy ha kinyitottam volna az ajtót és leraktam volna az aszfaltra a bal talpamat hamarabb megálltunk volna. A próbaút nem volt hosszú, pár perc után már fordultam is meg, hogy "köszi, akkor vissza is hoztuk egyben, majd jelentkezem, de azért ne tartsd vissza a levegőt addig:-)"