Kihasználva a nyárból hátramaradt, valószínűleg megszámlálható napos hétvégéket ismét autóba vágtuk magunkat, hogy egy igazi new yorki State Parkot is megnézzünk. Reggel 1o körül a 81-esen dél felé indultunk el. A reggelit egy igazi kisvárosi Dinerben vettük magunkhoz. Ismerős jelenet játszódott le: idegenek belépnek (az ajtón szigorúan csengő), majd az egész csehó rájuk figyel, egy pillanatra elhallgatnak, majd tovább falatozik mindenki. Nos barátaim ez nem csak a Zs kategóriás amerikai akciófilmekben van így, hanem a való életben is. Nem tudom, hogy a sokkot az okozta, hogy idegen átutazók vagyunk, vagy hogy a fejem és a plafon között már csak kb 3 centi maradt, esetleg mindkettő, de hamar visszatért az élet a szokványos kerékvágásba. Kikértük a helyi specialitást , ami emberes adagban tartalmazott tojást, szalonnát, piritóst és sült krumplit(?). Választhattunk volna mondjuk könnyebb kaját is a túra előtt, de mint tudjuk kihívások nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A Fillmore Glen State Parkot (Millard Fillmore az USA 13. elnöke, aki a szomszédeos Moravia-ban született, a Glen pedig szurdokot jelent) hamar megtaláláltuk és 7$-ért cserébe be is engedtek. Leparkoltunk, összepakoltuk a hátizsákokat, magunkhoz vettünk némi vizet és uzsgyi fel. Kapásból a legnehezebb fokozatú 5 mérföldes Gorge ösvényt választottuk, ami már az elején egy 1oo méteres ugrással kezdődött felfelé, de megérte, mert olyan helyeken vezetett át, mintha egy Indiana Jones film díszletei közé kerültünk volna.









A trail végén felmásztunk a déli hágóra, és azon vágtattunk vissza a startnál lévő természetes medencéhez, ami ugyan nem volt most felzsilipelve (vége a nyárnak :-(), de egy szolid pancsit még össze lehetett hozni a szikrázó napsütésben.



Visszakanyarodtam a 38-asra, immáron észak felé, hogy megnézzük Skaneatelest. A környék kedvenc nyaralóhelye, persze csak aki megengedheti magának. Kimentünk a mólóra, ahol -annak ellenére, hogy kikötő - méteres mélységig átlátszó a víz.

Skaneateles városa nagyon szép, tele gyönyörű (Federal style) házakkal. Például megőrizték a régi bank épületét, amelyben a páncélszekrény ugyanúgy megtalálható , csak most kiállítás rendeztek benne a város történetéről. Még sétáltunk egyet, közben - mivel a reggeli még mindig kitartott- bedobtunk egy fagyit, és néztük az unatkozó igazi született feleségeket, akik a parton kacsákat etettek -nem viccelek- kisestélyiben.





Syracuseba visszaérve este elmentünk az idei Irish Festre. A Guinness meglepően drága és vizes volt, ezért egy Jamesonnal kellett pótolni , amit persze a Dinosaurban pusziltunk bele, mert ezeken a fesztiválokon rövidital forgalmazása nem engedélyezett. Visszaérve már forrósodott a hangulat, az ír zene is egyre pattogósabb lett. Még egy-két(?) sör legurult, majd közvetlenül a mikrofonba kiabált "this is the greatest country in the world!" után hagytuk el a fesztivált, és tettük át a székhelyünket az Al's bárba. Ez is hibátlan nap volt, még ilyet!