A mai duplaposztban a menü hús és metál.
A stoner muzsika iránt fogékonyak kattintsanak IDE, a húsimádók olvassanak tovább. Ha mindkettő vagy, akkor előbb kezd azzal, addig ezt lassan írom tovább.

Mivel itt a tavasz és kitoltuk a mocit, a nagy szezonnyitó túrák alkalmából Kalandozásainkat Kulináriában ma az utazók nagy kedvencével a szárított marhahús, azaz a Beef Jerky házi előállításával folytatjuk.

"Hús hús hús egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús", énekelte a Belga annak idején.  A szárított marhahús az amerikai utazók nagy kedvence. Kis helyet foglal, protein-dús, laktató, nem romlik meg (nagyon), gyakorlatilag túl lehet élni vele egy hetes vadkempinget Death Valleyben. Minden benzinkúton kapható, vákuumzacsiban, horror árakon. A kevésbé menők házi készítésű Jerky-t vesznek megbízható magántermelőktől- mivel a jerky vásárlás mint lejjebb látjuk bizalmi kérdés- , a full rákendrol arcok azonban otthon készítik. Ebbe a projektbe fogtam én is, ahogy Rábört kollégám idézzem: a húsra kell rámenni.

Mindehhez nélkülözhetetlen egy dehydrator. Amennyiben emlékszel a Jóbarátokból Eddie karakterére, aki teljesen rákattant -ott azthiszem "aszaló"-nak hívták, ami azert elég horror név, bár történetesen igaz-  és a különböző zöldségeken át a vízzel töltött lufikig mindent dehidratálni akart, akkor tudod miről van szó.


 Ha nem, akkor elmondom. A dehidrátor egy roppant bonyolult szerkezet, egy műanyag doboz, fűtőszállal az alján és lyukkal a tetején. Ennyi. Én a legegyszerűbb formáját próbáltam ki a Jerkynek, és darálthúsból indultam ki (kismókusok pulykával is mehetnek, nagymókusok marhára fókuszáljanak). A klasszikus jerky egyébként nem darálthúsból, hanem vékony színhús szeletekből áll, és legfőképpen kövön szárítják a sivataban. Én ezért ennyire nem vagy autentikus, és mivel nálam minimum 6 hónap a tél, ezért nem fogok a Nevada sivatagba költözni.

A szárított marhahús jobb ha tudod még mielőtt belekezdünk, nem sütött, és nem főtt. Még csak nem is nyers. Valahol a kettő között. A dehidratálás egy hosszú folyamat, amely alatt 155 F (68oC) hőmérsékleten lassan kivonjuk a vizet a húsból. A hőfok ugyan nem túl magas, de a szárítás ideje ahhoz elég, hogy a hús mégis valahol a főtt tartományba kerüljön.  Mivel most már a 21. században élünk, nem kell feltétlenül belehalnunk a nyersen szárított húsba, használjunk inkább ún. jerky-preversative mixtúrát, ami a bakteriális fertőzéseket akadályozza meg, ezért nem romlik meg a végtermék, és sokáig hű társ lesz a nyeregtáskában.

 Ez legfőképp sóból áll, plusz egyéb rémes nevű anyagokból, például Nátrium-nitrát -vagy ahogy otthoni balfék újságírók átveszik, a Szódium-nitrát- áll, amikkel az átlagemberek nem nagyon találkoznak, a vegyészek meg csak ásítozva legyintenek: " bitch, please!". 

A darált húst összekeverjük az antibaci keverékkel, (ezért is egyszerűbb, mint színhúsba bedolgozni) és ízés szerint ízesítjük. Itt kap igazán szabadságot az egész, hiszen az édeskés HoneyBBQ-n keresztül a nálam örök kedvenc Cajun ízvilágon át egészen a ghost chillis torokgyilkosságig eljuthatunk, csak tőlünk függ. 

Amint választottunk fúszerezést a masszát kvantitatíve betömködjük egy misztikus  "meatgun" nevű - otthon egyszerűen csak hurkatöltőnek-  nevezett készülékbe. A dehydratort bekapcsoljuk, és tálcáira a tetszőleges feltét segítségével lapos, vagy kis szalámi szerű csíkokat lövöldözünk. Az ideális hosszúság nincs kőbe vésve, de olyan 10 centis részeket próbáljunk kinyomkodni, azok az ideálisak csomagolásra, és szállításra.



A tálca legmelegebb része a közepe, így igyekezzünk ahhoz legközelebb kinyomni a húspasztánkat, így értelemszerűen azok lesznek kész leghamarabb. A dehidratálás kis lapos jerky lapkák esetén min. 12 óra, hengeres miniszalámik esetén min. 16 óra is lehet. Ezért ezt az időtöltést célszerű hétvégére, vagy péntek estére időzíteni, és az esetleges vegetáriánus lakótársakat arra az időre moziba küldeni, mivel a dehidrátor fantasztikus fűszeres húsillatúvá varázsolja az egész lakást. Amint reggel felkelünk, igyekezzünk ne bepuszilni az egészet, hanem zárható ziploc zacsiban a hűtőben tároljuk a következő túráig.
Indítsuk is a tavaszt egy tavalyi csapatással  Papírrendőrt, gumifákat mindenkinek!