A héten történt, valamelyik nap beszálltam a liftbe, egy csóka állt benne, és miután beléptem illedelmesen köszöntem. Esküszöm, csak annyit mondtam, hogy "Hello", majd kaptam is a kérdést, hogy honnan jöttem. Mondtam hogy Magyarországról, és jött is a replika, hogy az ő nagynénjének az ismerősének a fiának a volt egyetemi szobatársa pedig szlovák. Teringettét! Utána órákon át az járt a fejemben, hogy vajh hol rontottam el ezt az öt betűt. Aztán rájöttem hogy sehogy és ez így is van jól. A Wegmansben franciának, a Taste of Syracuseon németnek, az Al's bárban legutóbb orosznak hittek. A legszebb az az egészben, hogy amint kimondom, hogy magyar vagyok mindenki próbál valamilyen kapcsolatot találni, (a férfiak általában gyönyörű magyar nőket említik legtöbbször, például a faszi akitól az autót vettem órákon át áradozott egy fiatalkori szerelméről) és ha nem megy, legalább egy szomszédos országhoz köt valamit. Ugye emlékszünk még az osztrák Magyarországra. Mondjuk a legmeglepőbb egy egyetemhez közeli csehóban történt, ahol harmadjára sem értették mit szeretnénk majd amikor megmondtuk honnan jöttünk egyből jött a felsorolás egyszuszra: Puskas, Goulash, Budapest. Szóval a magyar nyelv szép, és a magyar akcentus egzotikus, persze csak ha az ember nem esik át a ló másik oldalára, mert akkor jön az "ószörájzésön" meg a "bájzövéjj" :-)

Szenk jú!