"Hogy az Úristen rúgjon belétek a maga szentséges lábával, ti rusnya férgei ennek a cifrára teremtett vérzivataros világnak!" hát mi ez a kupleráj? 

szavakkal nyitottam szombat délután, miután kiszálltam a kocsiból a NY State Fair parkolójában. De kezdjük inkább az elején. 

Kábe egy hónapja egy borús hétfői napon masszíroztam az adataimat görnyedten a monitor előtt, amikor Dan hátrafordult és megkérdezte: van kedved eljönni a Krockathon fesztre, 13 zenekar, STP húzóval 45 dolcsiért? Nem gondolkodtam sokat, megvettem a jegyet, bár kacérkodtam a VIP szekcióval 3x annyiért, de hála az égnek elhessegettem a gondolatot.

Szóval eljött a nagy nap, Dan felhívott, hogy délelőtt 11 kor van kapunyitás, aztán délben jönnek a felszopó bandák, de ő azért csak kicammog 3 körül, hogy megnézze mit tud a Sick Puppies. Már az autópályáról jöttem le, amikor jött is az sms: " Sick puppies is sick!" Mivel két szenvedélyem van a basszer, meg a bigék,  beletapostam ahogy tudtam, hogy elcsípjem ezt a beteg kiskutyát:

Hosszas keresgélés után végre találtam egy parkolóhelyet, de a látvány valami elképesztően lehangoló volt. Ez egy egynapos fesztivál, de a nyomokból ítélve már tegnap este elindulhatott az Armageddon. Nem vagyok egy finnyás alak, de itt olyan szintű szeméttenger fogadott, amit szabályszerűen meg kellett másznom, hogy eljussak a kapuig. Mindenfelé felgyújtott olajoshordók, sátrak szétesett leégetett bbq sütők (még a parkolóban vagyunk) , szétvert autók, elhagyott ruhák, dzsekik,  tonnányi sörösüveg,  pizzásdobozok, répatorták egymás hegyén hátán.

A jegyem "Will call" rendszerű volt, tehát sorbanállás után bemutattam egy ID-t és már adták is a belépőmet. Aztán második sorbanállás után motoztak, aztán a harmadik sorban fel kellett rakatnom egy neonszín karkötőt hogy bizonyítsam, elmúltam 21, tehát vehetek sört (sírok), majd beálltam a negyedik sorba sörjegyért , mert a fesztivál területén alkoholt csak jegyre lehet venni, amit előtte kell megvenni 5$-ért(zokogok).

Betáraztam a bambijegyeket, majd beosontam a fesztiválterületre, hogy itt már kivételesen a pizzásdobozok, műanyagpoharak és szilikoncsöcsök Csomolungmáján átmászva keressek egy sörpavilont, és lehúzzak egy korsót jeges Stolichnaya kíséretében. Újabb sokkhatás ér: a sör a legkeményebb ital amit ezen a fesztiválon vehetsz (bömbölök). 

Hát ti - b@sszátok meg -  ...ti nem tudtok bulizni.

Vettem három sört, ebből kettőt egyből inhaláltam almabor helyett, de még épp időben, mert pont akkor keveredtem a színpad elé, amikor ez a kis csinimini úgy morzsolta meg a húrokat, ahogy én sosem fogom. 2:50-re már el is értem a nirvánát. 

A fesztivál egyébként összvisz két színpaddal operált, míg az egyiken ment a móka, addig szereltek a másikon. Így a SP (bár ezt talán nem kéne így rövidítenem) koncert közben néha átpislogtunk a másikra, ahol a Bush mocorgott, akkor vettük észre a VIP szektort, ami KILOMÉTEREKRE a színpadoktól egy elkerített lelátón volt, és heringként egymásnak feszülve, mint valami kihelyezett Mikorszkóp színpadon tapsoltak ütemesen azok a barmok, akik kifizették a tripla árat.

Ami számomra meglepő, hogy itt sem volt pogó (moshing, tanuljuk ma ezt is meg), persze lehet hogy bennem van a hiba és én járok langyibangyi fesztiválokra, de itt szolid ördögvillázásban fejezik ki tetszésüket a rajongók, mondjuk egy olyan harmatgyenge koncerten, amit a Bush nyujtott, senkinek nem indulna be a bugi a lábában, de azért mégis csak na! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kerülnek emberek a földre, de annak főleg a pizza és lightsör mérgezés (kunc) az oka. A teendő ilyen esetben egy átlag magyar Tankcsapda koncerten (ezt csak azért mondom, ha esetleg még nem lettél volna), hogy a földrekerültet pár ember felsegíti, amig másik pár a tömeget tartja vissza, aztán felállitják, és mindenki megy a dolgára. Itt azonban ha földönfetrengés esete forog fenn, felemeled a karod, és mutatóujjaddal lefelé mutatsz többször, dinamikusan, mire a tornyokban kukkoló rendvédelmi szervek mikrofonnal leszólnak a kimentő-mentő osztagnak, akik 3 fővel, plusz hordágy készenlétben állnak, utat törnek a márványfarmer-rengetegben a delikvensig, és mint lesérült játékost hordágyon kiviszik. No most varrhatod a gombot.

Valószínű ők is érezték, hogy ez így nem funky, így idejekorán búcsúztak, kiszúrva a a Seether-el, akiknek rekordidő alatt kellett azokat a MESA/Boogie FALAKAT betolni, amikhez szerintem 7 élet postdoctori fizetése sem lenne elég. Amikor bedörrentették ott semmisültem meg teljesen. A Seether nagyon jól nyomta, képesek jó számokat kiizadni, most hallottam a Country Songot először élőben, ami egész pofásra sikerült, persze volt Remedy is, meg egy csomó jó nóta, de azért ők is nyomtak feldolgozást, ami viszont legalább meglepően jó volt, így újra elértük a Nirvana-t:

-

-

Koncert után gyorsan felhasználtuk a maradék sörjegyeket, hogy még időben tudjunk fasza helyet találni a Stone Temple Pilothoz. Nagyon sokáig várattak minket a kis szemetek, de aztán hatalmas erővel csak belecsaptak a showba. A san diego-i banda már a nyolcvanas évektől tolja furcsa hard rock-stoner-grunge egyvelegét a mainstream és a rétegzene határán nem kevés sikerrel. Fantasztikus volt a színpadi játék, abszolut otthonosan mozogtak, bejátszották a színpadot, az énekes még a Z tengelyt is:

Aki mellesleg olyan szinten be volt csicssentve, mint Amy Winehouse fény(?)korában, azzal a különbséggel, hogy neki jól állt. Például a "a...a.. csajokat...ne vegyétek fel.... ne rakjátok fel.... mer' az nem jó nekik" mondatnak (számoltam) hatszor  futott neki, igy fejezvén ki nemtetszését a crowd surfing-el kapcsolatban. Mondjuk tényleg érdekes volt látni, hogy a felemelt  leányzókat kizárólag három illesztési ponton voltak hajlandóak a mohó férfi kezek továbbadni.

Szegény Dan-re rá is dobtak egy Donna Tonnát, a háta mögül, miközben mit sem sejtve a Sex Type Thing-et vette fel telefonnal, majd el is tűnt alatta, és akkor szentül hittuk, hogy most láttuk szerencsétlent utoljára. Aztán nagy nehezen legörgettük róla újdonsült barátnőjét, és megtaláltuk a kavicsokba ágyazódva szegényt. Juteszembe kavics...nyoma sem volt a magyar fesztiválokon megszokott porfogó dobbantóknak, így 8 óra ácsorgás a zúzott kövön tényleg felért a végén egy pogóval.

Aztán csak eljött a vége az estének, felcsendült a himnusz Dead and Bloated, amit a főszervező srác vezetett fel, aki kinézett legalább 15-nek.