Lassan itt a tavasz, vagy valami olyasmi, előkerülnek a kerti függőágyak, kerti bútorok, kerti törpék és a kerti grill. Itt az idő tehát, hogy a már sokszor megénekelt koszos Matyidél-i füstös sörmérések mélyén felszívott tudást átadjam, éljen! A kerti sütés, vagy stílusosan BBQ nemzeti sportnak számít, így meglepően az egyszerű átlagamerikai is gourmet chef-é változik, ha szóbajön a téma. A név eredete máig homályos, de mi most maradjunk annál, hogy a Taino őslakosok "barabicu" szavából ered, amelynek jelentése "sacred fire pit", ami szerintem elég menő.

Az igazi tradicionális szakács faszenet használ (charcoal) az elektromos kis nyünyükék ne is olvassanak tovább. Ha már alágyújtottunk, és szépen izzik akkor nem árt tisztában lenni nagyjából a hőmérséklettel, legalábbis, ha nem a szénné sült meteor és/vagy a véres cubák a cél. Hőmérőt csak a vegyészek vagy mérnökök használhatnak, de csak is akkor ha ki akarják nyírni a bulit, a cool arcok ezzel szemben tenyérrel tolják. Általánosan kimondható, hogy 190 celsius hőmérsékletű faszén jó alapnak számít a legtöbb hús grillezéséhez. Hogy meghatározzuk a hőmérsékletet, 10 centiméterrel a faszén felett tartsuk a tenyerünket bokor arccal.  Ha 5 másodpercig bírjuk az a 90-150 fok. 4 másodperc a 150-180 fok,  3 másodperc az ideális 180-190, 2 másodperc 190 felett. Mondjuk arról nem szól a fáma, hogy egy sebész és egy kőfejtő tenyere között mennyire szór a rendszer, de kiindulási alapnak jó lesz. Faszén felett forgathatjuk a virslinket, hamburgerpogácsánkat, csirkét, akár a tenger gyümölcseit, de leginkább a steak az alfája és omegája a kerti sütésnek. Mivel ezt a legnehezebb elkésziteni, ezért erre most több figyelmet forditunk

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy a blog történetében először külső segítséget kérjek, át is adnám a szót Zitának, régi vegyész kolleginának, akinek hobbija a főzés, imádja a különböző kultúrák gasztronómiáját felfedezni, egy pici ízelítőt így kaphatunk a franciáktól is, hiszen most épp Párizsban él

A steak mint látjuk sokféleképpen elkészíthető, és épp ezért az egyik legnehezebben kivitelezhető a rare-medium-welldone vonalon egyensúlyozva. No, de hogy állapítsuk meg hol járunk a sütésben, anélkül, hogy félbevágnánk a húst? A megoldás arcpirítóan egyszerű. Vegyük elő ismét tenyerünket, és a képen nyíllal jelölt területet, vagy más néven a Vénusz dombot (ezt egy ezoterikus oldalról tudtam meg) kezdjük nyomogatni. (Vigyázat, az ellenkező nem Vénusz dombjának nyomogatása nem hozza meg a várt eredményt )

Ha ezt a területet megtaláltuk és értelemszerűen a másik kezünk mutatóujjával nyomogatjuk, akkor jó úton járunk. Mondjuk hülyének fog nézni mindenki a bulin, de ha tudományos arcot vágunk hozzá, tompíthatjuk a szituáció élét. Nos, ha most összeérintjük a hüvelyk és mutatóujjunkat, akkor a terület keménysége megmutatja, milyen érzés a steak "rare" azaz "angolos" állapota. Menjünk tovább, középső ujj-hüvelykujj kombó a "medium/rare". Gyűrűsujj-hüvelykujj összeérintés a "medium" szint, tehát a félig átsült. Végül a kisujj-hüvelykujj összeérintésére a Vénusz dombod "well-done" azaz "jól átsült" szintre keményedik. Egyszerű és nagyszerű. Mondjuk, hogy közben a harmadik kezeddel hogyan ellenőrzöd a sütőlapáttal a hús keménységét, az nem deült ki.

Ha kedvet kaptál a kerti sütögetéshez de nincs kerted, (ahogy nekem sincs) akkor se add fel, helyette ajánlom a társasház-barát megoldást, amellyel akár kisgatyában is hódolhatsz a szabadon sütés élvezetének az erkélyen. Hajrá!