Korán reggel nyöszörögve gurultam ki az ágyból, már az órára sem kellett néznem, tudtam hogy elkéstem. Az idő mocskos volt és szomorú, kimozdulni se volt kedvem, de hát ha hív a szájensz, menni kell. Rohamléptekben kapkodtam össze magam, mert tudtam a fiúk már beöltözve, maszkban várnak, hogy felvágjunk pár egeret orrtól farokig és különböző alkatrészeket vegyünk ki belőlük, tehát a szokásos trancsírpancs a reggeli kávé mellé.

Bemelegítettem a kocsit, és elindultam a szakadó esőben. Alig láttam valamit, így természetesen azt a csókát sem kicsivel mögöttem, akinek a sávjába próbáltam besorolni, így majdnem lerontottam a kocsi "törésmentes" statisztikáját. Pfhű, megúsztuk mindketten, kaptam egy kis dudálást, de végül is senki nem anyázott (legalábbis hangosan). A történetnek itt vége is szakadna, ha nem pillantottam volna meg a visszapillantóban az ismerős piros-kék szirénákat, így a nagykönyvben írtak szerint a lehető leghamarabb lehúzódtam és leállítottam a motort.
Az alapszabályok amiket erősen ajánlott betartani, és amit a haverok belém is vertek füstös sörmérések mélyén pedig a következők: A legfontosabb, hogy semmilyen körülmények között se szállj ki a kocsiból. Ne matass az iratok után, tartsd könnyen elérhető helyen. Ha sötét van, vagy félhomály kapcsold fel a beltéri világítást. Nyisd ki a kesztyűtartót és hagyd is nyitva. Mindkét kezed legyen a kormányon és semmiképp se legyenek agydarabkák a hátsó ülésen.
Felkészültem és belenéztem a bal tükörbe. A jelenetet mintha már ezerszer láttam volna. Jótest őrmester a zuhogó esőben kiszállt a Crown Victoriából jelvényes esőkabátban, a tányérsapkán műanyag gumisvégű esővédő sapka, persze az elmaradhatatlan Ray-Ban keretes napszemüveg, fekete vasalt bőrcsizma. Annyira komótos, kimért léptekkel közeledett, hogy a nyakamat teszem rá, hogy van erre külön kurzus a rendőrakadémián. Miközben felém tartott láttam, hogy csigalassúsággal, ujjanként akkurátusan húzza le a fekete bőrkesztyűt a kezéről.
Mire az ablakomhoz ért, már pont be is csokiztam és ezen az sem segített, amikor erőteljesen hármat koppantott az ablakomon a CB rádió antennájával (pedig stukkerrel mennyivel hatásosabb lett volna). Leeresztettem az ablakot és próbáltam vigyorogni mint egy elkésett haloweeni dísztök, amit a kocsiban felejtettek. Sűrű bocsánatérések között átadtam a jogsimat, ami mondjuk elég nehéz úgy hogy a kormányon kell tartani mindkét kezed. Annyira filmszerű volt az egész jelenet, hogy majdnem megkértem, hogy kérjen már meg, hogy nyissam fel a csomagtartót. 30 éve vezetek, (ha a pedálos Moszkvicsot is beleszámítom), de a legmegalázóbb kérdést csak most kaptam meg rendőrtől, persze aki helybe megy a lóf@szért, az ne csodálkozzon.

-Ugye tudja, hogy van ez a dolog, amire figyelnie kell autóvezetés közben?