Mivel megjött a 14-es méretű (49 érted?, 49!) Converse csukám, így 14 éves amerikai iskolás fiúnak öltözve munkába indultam. A Clinton Square-en áthaladva a hétvégi Blues Festival nyomait takarították el. Jó kis muri volt, bár a koncertek alatt az első 4-5 sor kempingszékekből volt, de azért megvolt a hangulat. Ropta a rocker, ropta a biker, ropta a hétvégi motoros (RUBs - tanuljuk ma ezt is meg: Rich Urban Bikers), ropta minden korosztály 10-től 70-ig. Mivel mindenhol találok ismerőst, így nemsokára már a színpad mögött diszkutáltuk a dobos kollégával, hogy Zildjian, vagy Sabian, de arra a nevezőre jutottunk, hogy Budweiser.
És már szaladt is fel, hogy 8 tagú zenekarával és a képen (alig) látható, gyönyörű hangú énekesnővel a bőrökbe csapjon.
A fesztivál Emcee-je (tényleg így írták) Dan Aykroyd volt,

Aki színpadi mackóságban még mindig utolérhetetlen. Íme a szombati produkció: