Valamelyik nap egy buszmegállóval szemben vártam a zöld lámpámra. Egy srác állt biciklivel a túloldalon a buszmegállóban. Begördül a Citybus, a srác a busz elé ment, ott lehajtotta, az általam addig gallytörőrácsnak aposztrofált vaskeretet, ami mint kiderült egy biciklitartó. Felrakta a biciklit, de nem tudta rögzíteni. Hosszú percek múltak el, piros és zöld lámpák váltották egymást, a buszvezető miután látta, hogy nem megy, készségesen leszállt, és felrakta a bringát, majd vállon veregette a srácot. Visszaszálltak továbbindultak. Senki anyukája nem került szóba, érdekes.

Vásárlásnál fogsz egy bevásárlókocsit (ingyen), és ha akarod a bejáratnál elhelyezett fertőtlenítőkendővel a fogantyúját áttörölheted. A Wegmans-ről már írtam, tényleg csodaszép meg minden. Bevásárlás után a pénztáros megkérdezi elégedett voltam-e mindennel, miben tud segíteni, megkérdezi honnan jöttem (magyar akcentus, erről később lesz még szó), majd nagyjából be is lövi Magyarországot. Ilyenkor eszembe jutnak külhonba szakadt rokonaim, akik hazatérve betértek egy élelmiszerboltba, ne nevezzük nevén - Reál - ahol az első lebaszást azért kapták, mert 5000-es címlettel akartak fizetni ("kisebb nincs????"), a másodikat azért, mert 2 Ft-ossal ("már 1 hónapja nem lehet!!!"). A másik kedvenc sztorit itt hallottam kint, Rob hazatérvén akart venni buszjegyet a Móriczon, majd gizike az ablak mögül bemondta frankón, hogy "most nem tudok adni, mert be van krémezve a kezem"

Tegnap elmentünk bevásárolni, és betértünk egy Liquor Store-ba is. Mivel a Supermarketekben kizárólag sört lehet kapni, így körbenéztünk ott is az Erie Blvd-n. Érdekes volt, hogy belefutottam Bull's Blood néven Egri Bikavérbe :-D. Tényleg furcsa volt megszokni, hogy minden-minden azt üvölti: vásárolj! Az Erie Boulvard nagyon jó mintapéldája ennek (de tulajdonképpen mondhatnék bármely a városból kivezető utat) hosszú hosszú mérföldeken keresztül boltok, supermarketek, ameddig a szem ellát. Abszolut érthető, amit nemrég olvastam, hogy az amerikai városok 50-70%-át foglalják el az autózáshoz szükséges létesítmények. Itt egy fotó egy autós-behajtós bankautomatáról:

Ezen a hétvégén egy Chevy Cobalt volt a partner. Tűzpiros, 2,2 literes, itteni viszonyokhoz képest gazdaságos kisautó, pár impresszív kép alul:-D. A forgalom egyébként meglepően dinamikus a városon kívűl, és az 55 MPH is elegendő, sőt néha még sok is. Az autópályák lejáratai ugyanis nem minden esetben a szélső sávból válnak ki, hanem középső, és belső sávból is előfordul a letérés. A táblák egyébként logikusak, és ha tudod merre akarsz menni (kelet v nyugat, észak v dél) lehetetlen eltévedni. Az útszámozás ugyanis szintén logikus a páros számú utak kelet-nyugat irányuak, a páratlanokat nem mondom meg:) Ma eljutottam Fayettville-be is , ami az egyik itteni Lila Akác köznek felel meg, és talán egy-két fotót is sikerül feltöltenem.