Természetesen szombatra is akadt munka, Ptx injekciót kellett adnom 16 szőrős páciensnek, ami után a kicsit eresztő anasztézia rendszernek köszönhetően enyhén kábultan, de jókedvüen indultam útnak a felvonulás felé. Szent Patrick napja itt nem számít munkaszüneti napnak, de jelentős esemény szerte az Államokban, és mivel filmen már rengeteg ilyen felvonulást láttam, izgatotva vártam, hogy élőben is lássak egy ilyet. Zöld színek kavalkádjában úszott a város, és mindenki a Salina st felé tartott, hogy végignézhesse a parádét. Pont időben értünk oda, amikor megszólalt az ágyú, ezzel jelezve, hogy a parádé elindul. Bár valószinűleg ezt mindenki tudta, rajtam kivűl így csak én rezdültem össze, meg az összes rendőr, aki a tömeget figyelte, no nekik sem lehet könnyű dolguk. Meglepő volt, hogy Syracuseban legalább 4 ír tánciskola van, akik ki is hozták a tanitványokat, hogy a csontig hatoló szélben is végiggalopozzák a várost északtól délig. Voltak politikusok, akik megafonból osztották az észt, kadétok, veteránok, tűzoltók, rendőrök, motorosok, civil szervezetek


Egész jól bírtuk az időt, ami egyébként az utóbbi napos időjáráshoz képest meglehetősen hideg volt, de két órával később úgy döntöttünk itt az idő egy igazi ír Jamesont felszippantani a mai napra kiadott gyönyörű alumínium palackos Bud Lighttal, szóval a Kitty Hoynes kricsmiben találtunk menedékre, ahol a hideg sör, forróvérű vörösek, és pattogós élő ír muzsika hatására sikerült pillanatok alatt szétcsúszni. Rövid nap volt:-D
.