Elkészítés:

Vegyél pár texasi, coloradoi keménylegényt. Semmi elkényeztett puhány langyibangyi helyi fiúkat, kizárólag fasza farmergyerekeket. Vágjátok be magatokat a kocsiba egy olyan napon, amikor nemhogy a fotellények, de még a megrögzött túrázók is otthon maradnak. Vezessetek másfél órát a szakadó esőben a 9o-esen kelet felé. Tök véletlenül fedezzetek fel egy duzzasztógátat, és fotózzátok le jól.

Töröld le az objektíved, és érkezzetek meg egyben a vízeséshez. Induljatok el az egyetlen odavezető ösvényen, ami nem elég hogy 45 fokban lejt, de legalább a viszkozitása a hónapok óta tartó esőzések eredményeként a folyékony héliuméval vetekszik. Ízlés szerint csússz el legalább háromszor, de az SLR-t mindenképpen a saját testi épséged elé helyezd. Lehetőleg méterenként állj meg és ámulj el azon, hogy a természetnél senki nem kever jobban színeket.

Semmiképp se ess pánikba, ha a folyót, ami tőled mindvégig jobbra volt, és északról délre folyt, hirtelen elhagyod, majd amikor újra megtalálod még mindig jobbra van, de most már délről folyik északra...

Találomra indulj el nagyjából visszafelé. Találd meg a vízesést, amit a pára-orkán miatt csak a point'n'shoot-al tudsz lefotózni, amire kb 20 másodperced van mielőtt teljesen elkorrodál, szóval totál feleslegesen cipelted végig a fotóstáskát. 

Próbálj tüzet rakni 48,2 napig ázott fából...

...pár óra múlva add fel, és egyél zacskós szárított marhahúst, vágd be magad a kocsiba, és indulj el letekert ablakkal, már csak brahiból is, közben dudorássz és ábrándozz száraz zokniról. 

Ha hazaértél veregesd meg a vállad, hogy a Smallville ismétlés helyett inkább éltél  egy kicsit...